Nans percek #1 Megtaláltuk a házunkat

Ezennel hivatalosan is kezdetét veszi a Nan’s percek sorozat, aminek most az első részét olvashatjátok, amiben a Zsombival való közös házunkról szeretnék beszámolni Nektek, na de ne szaladjunk ennyire előre. Kicsit szeretnék mesélni Nektek erről a sorozatról, hiszen ez a rovat (is) nagyon fontos számomra, talán kicsit különlegesebb, mert közelebb áll a szívemhez, ugyanis ezekben a Nan’s percekben olyan történeteket olvashattok, melyek az én személyes életemből származnak, tehát az elkövetkezendő időben lesz szó többek között a: lánykérésről, a házunkról annak felújítási folyamatairól és persze mindenről, ami éppen történik Velünk. A célom ezekkel a bejegyzésekkel az, hogy egy tea vagy kávé mellett szívesen olvassátok a cikkeket, melyek kikapcsolódást nyújtanak számotokra, kicsi betekintést nyerhettek az életünkbe valamint segítséget is szeretnék nyújtani azok számára, akik esetleg hasonló cipőben járnak mint mi a párommal. Remélem egy szuper kis közösség alakul ki a Nan’s perceknek köszönhetően, hiszen minden témában várom a visszajelzéseteket, s beszélgessünk egy jót! 🙂

A 2019-es évemet egy meghatározó évnek tervezem, s büszkén mondhatom Nektek, hogy már most majd négy hónap elteltével azt tudom mondani, hogy olyan csodás dolgok történtek Velünk, mint például megtaláltuk a közös kis házunkat Zsombival vagy éppen, hogy menyasszony lettem februárban!

Így év elején eléggé felpörögtek az események, amit egy cseppet sem bánok, hiszen minden olyan csodásan alakul még akkor is ha akadnak nehézségeink. Nem is tudom, hogy hol kezdjem ugyanis van mit mesélnem Nektek bőven. Talán ha időrendi sorrendben haladok úgy nem hagyok ki semmit, szóval kezdjük ott, hogy január 7-én megtaláltuk álmaink házát, ami nem volt egy egyerű út, de igazán tanulságos volt számunkra.

Ugye a Zsombival mi lassan már 4,5 éve alkotunk egy párt, szóval egyértelmű volt számunkra, hogy szeretnénk már különköltözni. Azt tudnotok kell, hogy 2,5 évig távkapcsolatban voltunk, ugyanis 160 km van közöttünk, ami nem volt egy egyszerű dolog, de a szerelemért mindent! Én mihelyst megkaptam a technikusi bizonyítványt már mentem is haza és pakoltuk a dobozokat az autóba, mert a Zsombihoz és a szüleihez költöztem, na persze nem azért, mert annyira rossz lett volna otthon, de már nagyon vártuk, hogy végre együtt legyünk. Szóval már egy 1,5 éve élünk együtt és úgy gondoljuk, hogy éppen ideje lesz egy közös háznak, hiszen azért az úgy csak másabb.

Szerintem fél évig kerestük a számunkra megfelelő házat, s nagyon örülök, hogy ennyi időt vártunk vele, mert így legalább biztosan nem siettük el. Megnéztünk nagyon sok házat olyat is, ami esetleg nem tetszett volna annyira de úgy voltunk vele, hogy majd a magunkéra formáljuk és megszeretjük és jaj de jó, hogy hallgatunk a megérzéseinkre és nem azt a házat választottuk, mert akkor nem lenne a mostani. Január első hetében megnéztük a házat és mikor már elsőnek bementünk tudjátok már akkor is ez az otthon érzésünk volt. Ezuán amikor hazaértünk egyetlen egy mondatban közöltem a Zsombival: szerintem megtaláltuk a házunkat!

Egy nagyon szuper kertes házat sikerült választanunk, ami minden szempontból megfelel nekünk, természetesen van mit átalakítani rajta, de pont ez benne a jó, hogy olyanra formálhatjuk amilyenre csak szeretnénk. Ezekről a folyamatokról persze majd szeretnék beszámolni Nektek.

Március 31-e volt a határidő szóval már hivatalosan is miénk a ház. Egyébként ez a három hónap olyan lassan telt, mintha kb. 3 évet éltünk volna meg szóval már iszonyatosan vártuk. A beköltözést még nem tudjuk, hogy mikor lesz, mert minden a munkálatoktól függ majd, bár azt tervezzük, hogy az idei karácsonyt már kettesben az új házban töltjük, de ezt majd meglátjuk.

Azt hiszem még egy szuper dolgot véghez tudunk vinni a Vőlegényemmel, ami megint csak sokkal erősebbé tett minket, hiszen volt itt csalódás a ház miatt, sírás a reménytelenség miatt és voltak olyan örömkönnyek, amiket szerintem sosem felejtünk el. Nem mondom, hogy egyszerű út volt, míg megtaláltuk a mi kis házunkat, de minden percet megért!


Ha adhatok egy tanácsot Nektek akkor az biztosan az, hogy ne kapkodjátok el, fontoljátok át, hiszen nem kell egyből eldöntenetek semmit, sokszor van olyan, hogy másnap már teljesen másképp látjuk a dolgokat, ezért fontos, hogy ne hozzatok elhamarkodott döntést!

Ha esetleg kíváncsiak vagytok a megismerkedésünk történetére (annyit elárulok, hogy izgi) vagy esetleg arra, hogy milyen volt a távkapcsolat hosszabban elmesélve akkor írjátok meg kommentben és talán a következő részben pont erről olvashattok! 😉 Igazából a következő rész már megvan, hiszen abban az eljegyzésemről szeretnék beszámolni Nektek, de az azutániban szívesen megosztom a többi ötletet is.


Szeretettel: Reni

You may also like

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük